Az óriás testű kutyák felnevelési szempontjai a harmonikus mozgás vonatkozásában
Minden életforma egyik alapvető életfunkciója a táplálkozás mellett a helyváltoztatás. A mozgás jelentősége szerencsére a kutyatenyésztésben is felértékelődött az utóbbi időben, kiállításokon a szép megjelenés mellett a harmonikus mozgás is döntő fontosságú lehet. Ahhoz, hogy az adott egyedből minden tekintetben kihozzuk a "genetikai maximumot" a felnevelésnek, ezen belül a táplálásnak és a megfelelő mozgatásnak van a legnagyobb szerepe. A kutyafajták között az úgynevezett óriás testű, rendkívül gyors fejlődési eréllyel rendelkező kutyák optimális felnevelése jelenti a legnagyobb kihívást. Ennek tükrében szeretném az általam legfontosabbnak ítélt szempontokat röviden összefoglalni.
Az utóbbi évtizedben az egész világon, így hazánkban is látványosan teret hódítottak a komplett kutyaeledelek, konzervek, tápok. A gyártók több, kevesebb sikerrel igyekeznek az ebek élettani igényeinek leginkább megfelelő összeállítású eleségeket a piacra dobni ezzel jelentősen megkönnyítve a kutyák etetését. A kereskedelemben kapható tápok széles választéka ugyanakkor a tévedések kockázatát is jelentősen megnövelte. Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve elmondhatjuk, hogy az óriás testű kutyák tekintetében a legnagyobb veszélyt a "fehérje és energia túletetés" jelenti. Minden gazdi a legjobbat szeretné kedvencének, ezért gyakran szakemberek megkérdezése nélkül a legdrágább (gondolván, hogy az a legjobb) általában fehérje dús tápokat eteti kutyájával sokszor túladagolva. A következmény drámai gyorsaságú növekedés lesz, amit a "belső váz" nem tud követni és egy nyeklő-nyakló, marionettfigura-szerű mozgást eredményez.
A jobb érthetőség kedvéért úgy gondolom, nem árt röviden néhány anatómiai és élettani kérdést tisztáznunk. Az emlősök, így a kutyák helyváltoztatásáért is a mozgás aktív szervei - az izmok - valamint a mozgás passzív szervei - a csontok és az izületek- felelősek, az idegrendszer szabályzása mellett. Az idegrendszer fejlődését nem lehet nagyon elrontani, míg a kívánatos izomzat kialakítása viszonylag rövid idő alatt megfelelő tréninggel és egy kis táplálék kiegészítéssel bármikor megtehető. A felnevelésben a kritikus pontot a mozgás passzív szerveinek optimális felépítése jelenti. Nagyon leegyszerűsítve minden élőszervezet egy tömör szivacsszerű, kötő- és támasztó szövetekből álló belső váz un. " mátrix " köré épül fel. Ennek fő összetevői a rugalmas (elasztikus) rostok és a glükózaminok , utóbbiak 4-5 vízmolekulát megkötve hozzák létre a sejtek közötti vízteret (az emlősök több mint 70 %-a víz!) amiben gyakorlatilag az anyagcsere zajlik(az életműködéseket végző -funkcionális sejtek ebben a " belső óceánban úszkálnak"). Értelemszerűen ilyen belső mátrixa van a mozgás szempontjából döntő fontosságú porcoknak és csontoknak is, ez utóbbiak esetében a mátrix üregeibe épül be a kalciumból és foszforból kialakuló összetett molekula a kalciumhidroxylapatit. Ezt a folyamatot nevezzük mineralizációnak, ami felelős a csontok megfelelő szilárdságáért. Mozgás közben az izületek óriási mechanikai terhelésnek vannak kitéve, stabilitásukat az izületi tok és a különböző szalagok biztosítják, de a legnagyobb terhelés a porcokra hárul, rugalmas szerkezetükből adódóan, mint egy lengéscsillapító szerepelnek. Kopásukat a nyúlós-sikamlós izületi nedv gátolja, ez a nedv végzi egyben a táplálásukat is. A porcokban nincsenek vérerek ezért a porcsejtek táplálása diffuzió (áramlás) révén történik, a porc " mint egy szivacs", mozgás közben tehermentesítéskor beszívja magába, majd a terhelés hatására kinyomja magából az izületi nedvet. Ha az izületi nedv minősége nem megfelelő (túl sűrű, túl híg, vagy nem tartalmaz kellő mennyiségű tápanyagot, elsősorban glükózaminokat), nem csak az izületek síkosítása szenved zavart, hanem a porcok táplálása is, ezáltal rugalmatlanná válnak, ami tovább fokozza a síkosítás hiányában elinduló kopásukat. A mozgás közbeni lengéscsillapításban nem csak a porcoknak van szerepe, hanem a csontmátrixnak is. Bármily meglepően hangzik, a csontoknak is van rugalmassága, amit a zömében glükózaminokból álló mátrixának az állapota határoz meg ( humán vizsgálatok alapján, újabban a kóros , oszteoporotikus csonttörésekért nem a csontszövet csökkent ásványi anyag tartalmát tartják elsőszámú okként, hanem a csotmátrix rugalmatlanságát!). Az izületek stabilítását adó, elemi szálakból álló, sodrott kötélszerű inak szalagok felépítésében szintén részt vesznek a glükózaminok.
Az elmondottak alapján jól érthető, hogy a túl gyors növekedés következtében, amikor nincs idő vagy elegendő építőanyag a megfelelő belső váz képzésére, miért alakulhatnak ki komoly mozgásszervi problémák. Két fő okot emelhetünk ki, ezek:
- a hiányos glükózamin ellátottságból eredő belső mátrix elégtelenség a kötő- és támasztó szövetekben (izületek, porcok, szalagok, inak, csontok szerves anyag része)
- valamint a csontok mineralizációs zavara, azaz a kalciumhydroxylapatit elégtelen beépülése a csontokba.
Gyűjtőnéven ezt a kórképet a belső mátrix elégtelenségének (BME) nevezhetjük, tünetei 3-10 hónapos kortól jól láthatók:
- túlnőtt far (a far magasabban van mint a mar);
- szűk mellkas és medence;
- "tehén-állás" a hátulsó végtagokon;
- "X" állás az elülső végtagokon;
- az izületek környékén "túldimenzionált bütykök";
- felrostozott, vastag, görbült hosszúcsontok;
- laza, "marionett-figuraszerű", összerendezetlen mozgás;
- a kutya fekvésből nehezen tápászkodik fel, lefekvésnél úgy dobja el magát(koppan). Természetesen nem mindenik tünet jelentkezik egyszerre, csak az igazán súlyos esetekben látjuk valamennyit. Leggyakrabban az időszakonként jelentkező, néhány napig tartó, váltakozó lábakon mutatkozó sántaság hívja fel a gazdi figyelmét a problémára. Későbbi életkorban a küllemi tünetek valamelyest enyhülnek, de a kutya nem szívesen mozog(lusta), hamar elfárad, könnyen elesik és ami a legfontosabb jelentősen megnő a sérülések veszélye. Hat-hét éves korban pedig újból elkezdődik a "váltakozó " sántaság, "tipegő mozgás"(mintha tojáshéjon járna), újból bütykös, felrostozott (megvastagodott) lesz a lába, megjelennek a felfekvések (elszarusodott , bőrkeményedések a könyök, carpális és csánk izületek felületén), újból nehezen kel-fekszik a kutya.
A megelőzés érdekében kézben kell tartanunk a növekedés ütemét, ésszerűsítenünk kell a fehérje-energia bevitelt. Erre több hasonlóan jó módszer létezik, én a következő, legegyszerűbbet szoktam javasolni: etessünk párhuzamosan energia és fehérje dús kölyöktápot (mint a gépkocsiban a gáz) és visszafogottabb felnőtt tápot (mint a gépkocsiban a fék). A kettő aktuális arányát igazítsuk mindig a fejlődési erélyhez, ha túl gyorsnak ítéljük a növekedés ütemét, növelni kell a felnőtt táp arányát fékezés) és fordítva, ha gyorsítani akarunk, adjunk több kölyöktápot.
A tápgyártók és forgalmazók esküsznek rá, hogy a tápjuk komplett, semmilyen kiegészítést nem igényel, de a gyakorlat (legalábbis óriás testű fajták esetében) nem ezt igazolja. Tapasztalataink alapján (amit hazai és külföldi eredményes tenyésztők is megerősítenek) igen komoly kalcium kiegészítésre van szükség, ha el akarjuk kerülni a mozgásszervi problémák kialakulását. Nagyon sokféle csonterősítő van a piacon, bármelyiket választjuk, fontos a legalább 2:1, vagy méginkább 3:1-es kalcium: foszfor arány, mert csak így lesz megfelelő a kalcuimhydroxylapatittá( a kalcium csak ebben az összetett molekulaformában tud a csontokba, fogakba beépülni) alakulás. Az adagolás 1-2 gr/10 ttkg, a gyakorlatban 1 teáskanál minden megkezdett 10 ttkg-ra. Újabban a humán célra használt Sani-Prevent csontport szoktuk alkalmazni, amiben mikrokristályos formában található a kész kalciumhydroxylapatit (egyetlen a piacon) és a csontépítés egyéb komponenseit is optimális összetételben tartalmazza, mint komplett szarvasmarha csontpor. Az emberektől eltérően, ahol 30 ttkg-ként javallott 1 kapszula, kutyáknál ez 20 ttkg-ra tehető.
A belső mátrix megfelelő kialakítása érdekében a legfontosabb azonban, az étrend folyamatos glükózaminokkal történő kiegészítése. ( Már megjelent a piacon olyan táp is, ami tartalmaz bizonyos szintű glükózamin mennyiséget.) A világon jelenleg ismert legjobb glükózamin forrás az új-zélandi taréjos zöldkagyló(Perna canaliculus) kivonata, ami több mint 13%-ot tartalmaz és a belső mátrix felépítésében résztvevő mind az 5 természetes glükózamin megtalálható benne. Szedését követően már 2-3 hét alatt normalizálja az izületi nedv termelését és elindítja a porcépítést! A piacon több kagylókivonatot tartalmazó étrend kiegészítő is jelen van, de majdnem mind új-zélandi alapanyagból más országokban készült termék. Ezért mi a szintén humán célra forgalmazott eredeti új-zélandi McFarlane Seatone kapszulákat alkalmazzuk 30 ttkg/1 kapszula adagban.
A kalcium és glükózamin kiegészítést már 2-3 hónapos kortól célszerű elkezdeni és a fejlődés befejeztéig, legalább 2 éves korig érdemes folytatni. A rendszeresen kiállításra járó, vagy aktív életet élő munkakutyák esetében egy minimális fenntartó adaggal (fél adag) érdemes a mindennapi étrendet kiegészíteni, ezzel lassítható az izületek kopása és karban tartható az életműködés szempontjából oly fontos belső váz állapota.
A táplálkozás mellett az optimális felnevelés másik meghatározó tényezője a mozgatás. E tekintetben is megoszlanak a vélemények, van aki már egész korán, 4-6 hónapos korban elkezdi a "futtatást". Ezt nem tartom túl jó ötletnek, gondolom, az előbbiek tükrében már kiderült, hogy miért tudniillik az izületek, csontok lengéscsillapító képessége ebben a korban még nem megfelelő. Általánosan elmondható, hogy minél nagyobb testű egy kutya, annál később "érik be", így mozgásszervi szempontból is a teljes terhelhetőséget jóval egy éves koruk után érik el az óriás testű kutya fajták egyedei. A szervezet maga a legjobb mérő műszer, ezért bízzuk a kutyánkra a mozgás mennyiségét, általános érvényű szabály, hogy a kölyök és növendék kutyát addig mozgassuk, amíg jól esik neki. A futtatás helyett jobb a labdázás, rongyozás, hasonló korú és méretű kutyákkal való játék, így saját magának igény szerint adagolja a mozgást ( ha elfárad lefekszik).Futtatásnál kényszerhelyzetbe kerül és könnyen túlerőltetheti fejlődő izületeit, ami sokszor visszafordíthatatlan károkat okoz. Nagyon fontos, hogy a növendék kutyákat lehetőleg ne engedjük nagyobb testű, jóval idősebb, vagy kifejlett kutyákkal játszani, mert jelentősen megnő a sérülésveszély. Az éretlen belső vázú, még laza felépítésű, gyengébb mozgáskoordinációjú fiatal kutyával kiképzésen is maximum a fegyelmező gyakorlatokat végezzük legalább egy éves koráig, a nem kívánt balesetek elkerülése érdekében. Amelyik kutya szereti a vizet és a körülmények lehetővé teszik, nagyon jó hatású az úszás, ami a túlterhelés veszélye nélkül (nem igényli a lengéscsillapítást) erősíti az izületeket.
A teljesség igénye nélkül, az általam legfontosabbnak ítélt szempontokat és ismereteket igyekeztem közérthető formába önteni, remélem a leírtak megértésével és betartásával egyre több egészeges, jó mozgású óriás testű kutya fog felnőni, rácáfolva arra a gyakran hangoztatott, de véleményem szerint téves, vagy legalább is megalapozatlan kijelentésre, mely szerint:" Az óriás testű kutyák tenyésztői mindjárt a mankót is adhatnák a kölyökkutya mellé."
Dr. Kocs Mihály
Kisállat specialista klinikus szakállatorvos |
AJÁNLOM AZ OLDALT
